Tudat.

Furcsa érzés a szerelem. Mégis minden egyetlen pillanattal kezdődik. Egy lobbanás, egy villamcsapás. A felismerés, hogy nélküle nem vagy önmagad. Akarod, hogy a Tiéd legyen, csak a Tiéd. De félted, nem kívánod ketrecbe zárni. Másra sem tudsz gondolni, mindenben Őt keresed. Már a puszta létezesének a tudata is a fellegekbe repít. Úszol a boldogságban, minden perc örömmel tölt el. Így szeretnél élni, csak titokban szeretni Őt… Majd többet, akarsz, és még többet… Tudod, hogy soha nem lesz a Tiéd, és beletörödsz. Szereted, mert él. El akarod felejteni, de nem megy, mert legbelül soha nem felejtenéd el. Mást akarsz találni, aki elfeledteti…de mindez oly nehéz. Hiába vannak ezrek, ha Te mind az ezerben Őt látod. Végül, amikor már úgy érzed, hogy nincs rá szükséged, akkor jösz rá, hogy csupán a gyermeki rajongás átcsapott valami sokkal mélyebbe és hatalmasabba.

Ne feledj, törődj bele…