Épp elég.

Néha a teljes ötlethiány szüli a témát.

Az időjárás tökéletesen tükrözi a hangulatom.
Kiszámíthatatlan.
Sajnálom, ha ezzel megbántok valakit.
Sötét szobában, az ablaknál állok.
Esőcseppek hullnak monoton az égből, az őrületbe kergetve.
Kopp-kopp…cseppek az üvegen, holdfénynél csillog a szem, tükrözve ezzel a mélységet.
Alszik a világ, csak Én könnyezem.
Halott a táj, kopár a lét.
Egy hófehér groteszk test áll ablaka előtt.
Hamvas haja vállát simogatja.
Kék szeme a semmibe mered.
Vézna fákat fúj a szél az udvaron.
Majd a végeláthatatlan horizont szélén felkelni készül a nap.
Bíborfényével beragyogja a teret.
Fény szál a szobára.
S az üres tekintetbe egy szivárvány költözik.
Szivárvány, melyet úgyis kiolt az első felhő…