Hirtelen fordulat.

Az élet oly különös. Szeszélyes. Mindig akkor változik, amikor a legkevésbé várod.
Egy kérdéssel kezdődött minden: Azt kérdezi, titokban tudnád-e tartani, ha ti ketten beszélnétek?
Majd sodródtam az álmokkal. Minden a feje tetejére állt. Eltűnt  szürke, s színek orgiáját mutatta a Világ.
Érzem, hogy élek. Dobog a szívem. Jobban, mint szabadna. Félek…talán a semmitől. Talán, hogy nem felelek meg.
Talán, hogy nem menne…hogy nem tudok eleget adni.
Nem tudom megfogalmazni…ritka pillanatok egyike.
Mint mikor kiállsz reggel és látod, ahogy a horizonton felkél a Nap. Mintha elszakadna a földfelszíntől, hogy
naplementekor ismét összeolvadjon vele.
Olyan, mint egy álom, melybe az összes körmöddel kapaszkodsz. Nem vesztheted el. Őt nem. Nélküle elvesznél…
Az Övé akarok lenni. Szeretném. Kívánom. Akarom. Jobban, mint bármit.
Megmutatni ennek a kegyetlen világnak, hogy hiába minden gonoszsága, mi boldogok leszünk.
Furcsa és felemelő.

Álom az álomban. Bátran kimondom: Szeretlek! Jobban, mint bárkit.