Olvad a hó.

Olvad a hó, s a víz tengerré válik.
A tengerből egy új világ születik.
Atlantisz.
Új világ. Egy másik Úr.
Nem csak jég uralja a tájat.
Minden kettéoszlik, s mégis egy marad.
Felizzik a nap, s egy pillanatra eltűnik a magány.
Talán a szekrénybe bújt.
Mélyen. A Jégkastély mélyére.
Változik világ. Igazodik, hozzánk csiszolódik.
Miion már nincs egyedül.
Az álom. S benne az álmodók.
Álmodók, s bennük közös az álom.
Bennünk él.

Wiktor[B|613]Atlantisz.
B|613 a Miénk, s mi az Övé.